
Az EKG (elektrokardiogram) egy olyan diagnosztikai eszköz, amely a szív elektromos aktivitását rögzíti. Az EKG segítségével az orvosok figyelemmel kísérhetik a szív ritmusát, a szívizom állapotát és más, szívvel kapcsolatos rendellenességeket. Az EKG az egyik leggyakrabban alkalmazott vizsgálati módszer a kardiológiai diagnosztikában, mivel gyors, fájdalommentes és rendkívül hasznos információkat nyújt a szív egészségéről.
Az EKG egy gyors, megbízható és nem invazív módszer a szív elektromos aktivitásának felmérésére. Számos szívbetegséget képes időben felismerni, még akkor is, ha a beteg nem mutat szembetűnő tüneteket. A rendszeres EKG-vizsgálat különösen hasznos azoknak, akiknek szívbetegségeik vannak, vagy akik szív- és érrendszeri kockázati tényezőkkel rendelkeznek. Az EKG segítségével az orvosok időben felismerhetik a problémákat, és megfelelő kezelést javasolhatnak a szívproblémák
1. Előkészületek:
Az EKG készítése előtt a betegnek le kell feküdnie, hogy kényelmesen pihenhessen. Az orvos vagy a nővér eltávolítja a beteg ruházatát a mellkas területén, hogy biztosítsa a megfelelő elektrodák felhelyezését. A betegnek nyugodtnak kell maradnia, mivel a mozgás és beszéd befolyásolhatja az EKG eredményét.
2. Elektrodák elhelyezése:
Az EKG során 12 elektródát helyeznek el a beteg testén (6 a mellkason és 4 a végtagokon). Az elektródák által rögzített elektromos jelek egy papíralapú vagy digitális EKG-görbén jelennek meg, amelyek a szív elektromos aktivitását mutatják.
3. A vizsgálat:
A vizsgálat általában mindössze néhány percet vesz igénybe, miközben a szív elektromos impulzusait mérik. A páciensnek nem kell semmilyen speciális előkészületet tennie, és nem érez fájdalmat a vizsgálat alatt.
4. Az EKG grafikon:
Az EKG készítése után a kapott görbét részletesen elemzik. Az EKG-görbének három fő komponense van: P-hullám, QRS-komplex, és T-hullám. Ezek a hullámok a szív elektromos aktivitásának különböző fázisait tükrözik.
A kapott EKG-görbe elemzése során az orvos a következő fő szempontokat vizsgálja:
1. Szívritmus:
Az EKG segítségével megállapítható, hogy a szív ritmusos vagy szabálytalan-e. A szívritmuszavarok, mint például a pitvarfibrilláció, a kamrai tachikardia, vagy a bradikardia (lassú szívverés) az EKG-n jól láthatóak.
2. Szívfrekvencia:
Az EKG segítségével mérhető a szívverés sebessége, azaz hány ütés történik egy perc alatt. A normális szívfrekvencia 60-100 ütés/perc között van nyugalmi állapotban. A szívfrekvencia gyorsulása (tachycardia) vagy lassulása (bradycardia) különböző szívbetegségekre utalhat.
3. P-hullám:
A P-hullám a szív pitvarainak összehúzódását jelzi. Az eltérések a P-hullámban (pl. a hullám alakja vagy időtartama) a pitvari rendellenességekre, például a pitvarfibrillációra utalhatnak.
4. QRS-komplex:
A QRS-komplex a kamrák összehúzódását (szisztolé) tükrözi, és az EKG legjelentősebb része. Ha a QRS-komplex szűk vagy széles, az a kamrai vezetési zavarokra, például a kamrai extraszisztolára vagy blokádokra utalhat.
5. T-hullám:
A T-hullám a szívizom relaxációját (diastolé) jelzi. A T-hullámok kóros elváltozásai (pl. megfordult T-hullám) különböző problémákra, például szívizom-iszkémiára vagy infarktusra utalhatnak.
6. QT-intervallum:
Az QT-intervallum a szívizom elektromos aktivitásának egy fontos mutatója, amely a szív izomzatának relaxációs és újraizmosodási idejét méri. Hosszú QT-szindróma esetén a betegnek fokozott kockázata lehet aritmiás eseményeknek.
7. Elektromos tengely:
Az EKG-n mérhető az úgynevezett szív elektromos tengelye, amely a szív elektromos aktivitásának általános irányát jelzi. Az eltérések az elektrokardiogramon az esetleges szívproblémákra, például szívizom-károsodásra vagy vezetési zavarokra utalhatnak.
Az EKG eredményei segíthetnek az orvosnak különböző szívbetegségek diagnosztizálásában, beleértve: